Cikkek

A Clinique repairwear alapozót alapvetően nem nekem találták ki. Mert hiszen egy ránctalanító alapozóról beszélünk, de egyszer bűnbe estem és kipróbáltam. Akkor, ott beleszerettem. (Már amennyire egy sminkfüggő elveszhet, mert természetesen azért használok és próbálgatok más alapozókat is a hűtlenség lelkiismeret-furdalása nélkül.)

Ezt az alapozót aztán ajánlottam a barátnőmnek is. Nem azért, mert én ezt használom, hiszen, ami nekem jó, nem biztos, hogy neki is jó, de ez valóban jó neki. Annyira jó, hogy habár már ezt az alapozót használja sok hónapja, de valamelyik nap is megköszönte az alapozótippet, amit adtam neki. Elkezdtem gondolkozni, hogy mégis milyen alapozótippet adhattam… Aztán kiderült, hogy újfent ezt az alapozót köszönte meg nekem sokadszor. Most éppen azért, mert kirándulni voltak, és a kirándulás után este még mindig szuperül nézett ki az alapozója, és ott volt a helyén. Amikor először használta, a munkahelyén sokan megdicsérték, hogy milyen jól néz ki, de mivel egy alapozóról beszélünk, senki sem értette, hogy mi az amitől egyik napról a másikra sokkal jobban néz ki. Amit a legjobban szeretünk benne, hogy az arcunk “kivasaltabbnak”, kipihentebbnek tűnik tőle. Kicsit visszavesz a barázdák és a pórusok mélységéből is.

A Clinique repairwear alapozó egy erősen fedő alapozó, amire személy szerint nekem nagy szükségem van. Szépen elkendőzi a piros hajszálerecskéimet, az egyenetlen bőrtónusomat, a karikáimat, kisebb pattanásokat. Az alapozó állaga elég sűrű, ami miatt sokaknak talán nehéz lehet vékonyan eloszlatni, de a kör alakú alapozóecsetemmel ez nem volt gond soha. Annak ellenére, hogy az alapozóm erősen fed, a hatása mégsem maszkszerű. Nyáron egy kis Clinique Superfit alapozóval keverem, ami nagyon folyékony, így a végeredmény sokkal “könnyebb” lesz.

Mielőtt nekiálltam volna megírni a véleményemet kicsit körülnéztem, hogy mások mit gondolnak róla. Vagy nagyon szokták szeretni, vagy nagyon utálni. Az utálat pedig legtöbbször pont a sűrű állagának róható fel.

A másik panasz általában a tartósságának köszönhető, mivel egy ragaszkodó alapozóról beszélünk, amit úgy kell leimádkozni magunkról. Na jó, a leimádkozás azért talán túlzás, de tényleg nehezebben jön le, mint egy könnyebb állagú alapozó. Személy szerint ezt én nem érzem problémának.

Alapvetően zsíros, vízhiányos bőröm van. Ezt az alapozót pedig inkább száraz, vagy normál vízhiányos bőrre ajánlják, szóval nincs benne zsírosodásgátló. A matt bőrfelszínt primerrel (legalábbis néha-néha), és jól eldolgozott púderrel oldom meg, azért főleg párásabb napokon szükség van itatóspapírra nap közben. Ezt viszont nem róhatom fel az alapozómnak, mert nem is ígért ilyet. Ez az én választásom.

A pumpás megoldást van aki szereti, van aki nem. Én nem tudom, hogy szeressem-e vagy sem.

Ami viszont számomra egy kissé problémás, az a beszerzés. Nagyon világos a bőröm, és ezt igyekszem is kihangsúlyozni. Ebből az alapozóból a 01-alabaster breeze árnyalatot érzem a magaménak, ami egy teljesen semleges árnyalat, se nem rózsaszínes, se nem sárgás. A 03-as Fair Neutral is szóba jöhetne még, de valamilyen fura oknál fogva itthon ezeket vadászni kell. Az első árnyalat, amit találni szoktam a 05-ös, ami azért nekem már sötét.

Nem gondoltam volna, hogy ennyit bírok írni egy alapozóról.