Cikkek

Talán a Decleor tehet róla, hogy beleszerettem az arcápoló olajakba. Imádtam a  nerolis hidratáló olajukat. (És az az üveg, jaj.) És mielőtt azt mondanátok, hogy “olaj az arcra, fúj”, hadd mondjam el, hogy például Japánban a legkedveltebb arctisztítási módszer az olajos lemosás, és hogy a jó arcápoló olajak nem tömítik el a pórusokat, és nem lesz tőlük zsíros a bőr sem. (Sőt van olaj zsíros bőrre is.)

A bőrápolási szakértők általában két véleményen vannak. Az egyik vélemény szerint soha nem használjuk olajat, a másik szerint viszont igenis vannak jó arcápoló olajak, és egy bizonyos kor után pedig majdhogynem kötelező használni őket.

Én általában éjszaka használok olajat, nappalra inkább valami könnyebb és fényvédős hidratáló mellé teszem le a voksom. Az olajakból általában nagyon kevés kell az arcra, pár csepp csupán. Viszont ennyire kevés olajat nem könnyű mindenhol egyenletesen eloszlatni, ezért én egy kis hidratáló sprayt szoktam segítségül hívni.

Fogom a spray-t és fújok vele egyet a tenyerembe, majd ebbe jön az olaj. Habár nem keverednek egymással, mégis felhígul/eloszlik azért az olaj, amit a két tenyeremmel összemorzsolok, és szépen végignyomkodom a nedves kezemmel az arcom. A bőröm is hálás ezért a kombinációért.